ORR (NASUS)
A szaglás szervrendszere az organum olfactus, az orr a szaglás szerve.
Az orr részei:
- külső orr (nasus externus) és
- orrüreg (cavum nasi)
Az orr felépítése
- külső orr (nasus esternus)
az arc jellegét nagymértékben meghatározza;
határolja a két orrnyílást;
az orr vázát az orrháton a csontos orrnyílás körül csont, valamint az előtte elhelyezkedő hyalin
porc és tömör állományú kötőszövet alkotja, de ez az összeköttetés nagy flexibilitást enged meg;
a nasus externust kívülről bőr, belülről nyálkahártya béleli;
a külső orr részei: orrgyök, orrhát, orrcsúcs és orrnyílások és az orrnyílásokat oldalról határoló orrszárnyak; - orrüreg (cavum nasi)
median sagittalis síkban helyezkedik el;
az orrsövénnyel (septum nasi) két szimmetrikus részre osztott üreg;
belső felszínét mirigyekben és vénás hálózatban gazdag vaskos nyálkahártya béleli;
oldalfalán három orrkagyló (felső-, középső és alsó orrkagyló) található, melyek alatt orrjáratok
helyezkednek el (az orrjáratokba nyílnak az orrmelléküregek nyílásai);
az orrüreg belső felszínét többmagsoros csillószőrös hengerhám borítja;
az orrüreg felső falának területén ebbe beágyazva találhatók a szaglóhámsejtek, amelyek a szaglás
receptorai;
az orrüreg hátsó nyílása (choana) a garat orri szakaszába nyílik;
Az orrüreg szerepe:
az orron át belélegzett levegő előmelegítése, páratartalmának növelése;
a belélegzett levegő mechanikus megtisztítása a szennyeződésektől (pl. portól, koromszemcséktől)
szaglóhámsejtjei révén a szaglás szerve;
fontos szerepet játszik egyes hangok képzésében, s ezzel a beszédben;
Az orrüreg vérellátása és idegei
Artériás vérellátása az a. carotis interna – arteria ophtalmicából ága – arteria maxillaris ágaiból ered. A vénás vér a vena ethmoidealisokon, vena ophtalmicán, vena facialison keresztül a vena jugularis
internába vezetődik, az orrüreg hátsó részének vénás vére a vena ophtalmicán keresztül a sinus cavernosus felé, a vena sphenopalatinán, a plexus venosus pterygoideuson keresztül a vena jugularis interna felé vezetődik.
Az orrnyálkahártya nyirokkeringése a submandibulris, retropharyngealis és felső mély nyaki nyirokcsomó
felé áramlik.
A szaglószerv működése
A szaglósejtek (receptorok) elszórtan helyezkednek el a szaglómező (regio olfactoria) területén. Számuk kb. 10 millió. Az orrüreg felé érzékszőrök tekintenek (ezek a szagingerek felvételére specializálódott kemoreceptorok).
A szaglósejtek alapjáról szaglófonalak indulnak melyek a rostacsont szitalemezén belépnek a koponya üregébe ezek az agyalapon fekvő szaglóhagymába nyomulnak.
A szaglókötegen (tractus olfactorius) és a szaglóidegen (nervus olfactorius vagy másnéven I. agyideg) keresztül összeköttetést teremt a központi idegrendszerrel.
ORRMELLÉKÜREGEK (SINUS PARANASALES)
az orrüreg falát alkotó koponyacsontok is tartalmaznak üregeket, ezek a paranasalis sinusok melyek kis járatokkal az orrüregbe nyílnak;
nyálkahártya- bélésük voltaképpen az orrüregének folytatása;
az üreges struktúra csökkenti a koponyacsontok súlyát, hangadáskor pedig az orr- és szájüreggel együtt módosítja a hang minőségét (pl. hurutos állapotokban egyértelműen hallható);
Az orr melléküregei:
- a homloküreg (sinus frontalis);
- arcüreg (sinus maxillaris);
- ékcsonti üreg (sinus sphenoidalis);
- a rostacsont labyrintusához tartozó rostasejtek (cellulae ethmoidales);
- homloküreg
az os frontale pikkelyében található;
páros, de aszimmetrikus üreg;
tölcsérszerűen szűkülő kivezetőcsővel nyílik a középső orrjáratba; - arcüreg
a maxilla (felső állcsont) testét csaknem teljesen kitöltő páros üreg;
az orrüregben található félhold alakú nyílás útján közlekedik az orrüreg középső járatával;
az üreg legmagasabb pontján elhelyezkedő természetes szájadékon át a felgyülemlett váladék
nehezen tud ürülni; - ékcsonti üreg (iköböl)
az ékcsont (os sphenoidale) testében helyezkedik el;
vékony sagitalis állású csontlemezzel két aszimmetrikus részre osztott páros üreg.
az üreg nyílása a recessus sphenoethmoidalisban van (a recessus sphenoethmoidalis egy szűk
bemélyedés, ami a felső orrkagyló felett található); - rostacsonti üregek vagy rostasejtek (sinus ethmoidales)
egymással részben közlekedő, vékony csontfallal elválasztott nyálkahártyával bélelt üregek;
megkülönböztethetünk elülső és középső (2-8 db), valamint hátsó rostasejteket (1-8 darab);
Összeállította: Illés Ilona egészségügyi szakmai tanár
Felhasznált irodalom:
Donáth Tibor: Anatómia-élettan. Medicina Könyvkiadó, 2008.
Kardos Lídia: Anatómia- Élettan. Műszaki Könyvkiadó, 2017.
Szentágothai János, Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (tankonyvtar.hu 2006.)
http://www.regi.tankonyvtar.hu